Egy csapatnyi klasszis fejezte be idén

Király Gábor – Glen Johnson, John O’Shea, Patrice Evra –Darijo Srna, Wesley Sneijder, Yaya Touré, Arjen Robben – Diego Forlán, Robin van Persie, Fernando Torres.

Tudják mi a közös a fenti „kezdőcsapat” tagjai között? Az, hogy valamennyien 2019-ben akasztották szögre a futballcipőt – vagy épp a kapuskesztyűt. Azért elnézve a fenti névsort, valószínűleg jó pár szakvezető Európa-szerte elfogadta volna azt még egy-két évvel ezelőtt is. Az idei év tehát nem bánt csínján a nagy visszavonulásokkal, de nézzük sorban, milyen eredményekkel a hátak mögött értek véget idén, a nem a sufniból előkapott labdarúgó pályafutások.

Nem repkednek többé a kapufák közt

Nem álltunk messze attól, hogy egy igazi világsztár neve szerepeljen álomcsapatunk első helyén, hiszen a spanyol válogatottal vb-t és Eb-t nyerő Iker Casillas nagyon közel volt ahhoz, hogy ma már az ő nevét is a „visszavonultak” rovatba véssük fel. Májusban ugyanis borzasztó hírek járták be a világot vele kapcsolatban. A zseniális kapus a Porto egyik edzésén lett rosszul, azonnal kórházba is kellett szállítani. Mint kiderült, szívrohamot kapott a spanyol, így pár nappal az eset után már mindenki arról beszélt, hogy a 37 éves portás karrierje véget ért. Vártuk is a hivatalos bejelentést, az azonban csak nem érkezett meg. Sőt, két hónappal az infarktus után már arról számolt be maga a játékos, hogy elkezdte az edzéseket, és az új szezonban ismét az FC Porto kapujában akar állni.

Király Gábor nagyon tartalmas pályafutást tudhat maga mögött

Két okból is örülünk Casillas felépülésének. Egyrészt természetesen mindig öröm, ha belefutunk egy-egy hapy enddel végződő sztoriba, másrészt pedig így nem kellett nagy fejtörést eszközölnünk, hogy ki legyen a már „inaktív” csapatunk kapusa. Természetesen Király Gábor! A magyar válogatottsági csúcstartó, szombathelyi származású, és épp a Haladásból idén visszavonuló hálóőr idén még NB I.-es meccsen is védett. Tette mindezt 43 évesen! Ez már önmagában is kalapemelést érdemel, de a dicséret nem csak ezért, hanem pályafutásáért is megilleti. Közel 200 Bundesliga 1-es és 100-nál is több Premier League-meccsen öregbítette Magyarország hírnevét, pályafutása csúcsán pedig Európa legjobb kapusai között tartották számon. Bolondos természete és egyedi viselete – igen, a híres mackóalsó – miatt ráadásul nem csak védéseivel tett szert népes rajongótáborra Európa-szerte.

Király méltó cseréje lehetne, a profi labdarúgással szintén idén felhagyó René Adler. Az igen szép Bundesliga-pályafutást maga mögött tudó kapus mondjuk lehet, hogy kesernyés szájízzel vonul háttérbe. Ami érthető is, hiszen nem volt túl kegyes vele a sors, erről már az is sokat elárul, hogy mindössze 34 évesen hozta meg a karrierjét lezáró döntést. Adler szűk tíz évvel ezelőtt a német kapustársadalom legígéretesebb alakja volt. Oliver Kahn és Jens Lehman visszavonulása után gyakorlatilag biztos volt, hogy ő veheti át helyüket a Nationalelf leghátsó védvonalában. A 2010-es vb-re úgy is készült, hogy ő lesz a csapat elsőszámú kapusa, egy sérülés azonban megfosztotta a nagy lehetőségtől. Manuel Neuer került a helyére, aki azóta is kirobbanthatatlan posztjáról. Adlert ezt követően is gyakran hátráltatták sérülések, végül azért is döntött a mellett, hogy befejezi, mert már egy éve nem tudott pályára lépni.

 

BL-győztes védelem

John O'Shea Bajnokok Ligáját is nyert a MU játékosaként

Ha az elmúlt évtizedek legnagyobb formátumú védőit kezdjük sorolni, nem hinném, hogy sokak listájának lenne az élmezőnyében Jonh O’Shea. Pedig az ír középső bekk bizony büszke lehet pályafutására. Profi karrierjét még 1998-ban kezdte a Manchester Unitednél, ahol aztán szép fokozatosan lett alapember, és 13 év leforgása alatt 256 alkalommal öltötte magára a MU dresszét. Mindeközben ötször bajnokságot egyszer pedig FA Kupát nyert a csapattal. Ligakupa-, és Community Shield-sikerek mellett azonban legnagyobb eredményét 2008-ban érte el, amikor a Vörös Ördögökkel a BL-t megnyerve Európa tetejére állhatott. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy 118 alkalommal viselhette az ír válogatott mezét is. Utolsó szezonját a Reading csapatánál töltötte, ahol a 2018/19-es évadban 8 mérkőzésen szerepelt. Végül idén, 38 évesen döntött úgy, hogy ideje pihennie is.

Partice Evra legszebb éveit az Old Traffordon töltötte

Patrice Evrát sem nagyon kell bemutatni senkinek, aki kicsit is jártas a világ labdarúgásában. A francia védő elég sokat ette azért a pályán, hogy a valaha volt legjobb védők között emlegessék. Profi karrierje első olyan állomáshelye, ahol felhívta magára a szakma figyelmét, Monaco volt. Innen igazolt 2006-ban a Manchester Unitedhez, ahol nyolc év alatt megannyi bajnoki címet, és O’Shea-vel együtt 2008-ban egy BL-trófeát is elhódított. Tizenkét éven át volt tagja a francia nemzeti tizenegynek, amelyben 81 alkalommal lépett pályára. A fenti igen szép lista ellenére azonban sokaknak lehet, hogy manapság már nem kizárólag az érdemei ugranak be elsőre vele kapcsolatban. Pályafutása végéhez közeledve ugyanis azzal tett szert egy kis plusz „hírnévre”, hogy a Marseille játékosaként páros lábbal mellbe rúgta az egyik őt felbőszítő szurkolót… Mi azonban olyan „edzők” vagyunk, akik szerint mindenki megérdemel egy második esélyt, így került be álomcsapatunkba a mar 38 éves, és edzői karrierjére készülő Evra.

Az angol válogatottban is letette névjegyét Glen Johnson

Glen Johnson is idén döntött a visszavonulás mellett, igaz ő a „határeset” kategóriába tartozik, ugyanis már tavaly nyár óta nem játszott egyetlen meccset sem, igaz nem is volt egyetlen csapat igazolt játékosa sem azóta. Kicsit talán meglepő, hogy abbahagyta, ugyanis még csak 34 éves, de indoklása szerint épp azért fejezte be most, mert még nincs teljesen elhasználva a teste. Johnson sok csapatban megfordult pályafutása során, de Angliát sosem hagyta el. Az 54-szeres angol válogatott jobbekk két vb-t és egy Európa-bajnokságot is megjárt a háromoroszlánosokkal, klub szinten pedig olyan együttesek alapembere volt, mint a Chelsea vagy a Liverpool. Vele kapcsolatban sokszor emlegetik, hogy ő volt a Chelsea első igazolása az Abramovics-éra kezdetén még a 2000-es évek elején. Johnson talán nem olyan nagy név a szakmában, mint mondjuk Evra, de soka csapat álmodozik egy olyan megbízható szélső hátvédről, mint ő.

 

Holland gerinc a középpályán

Darijo Srna a Sahtar játékosaként érte el legnagyobb sikerét, az UEFA-kupa-győzelmet

Az idén visszavonultak névsorát böngészve nem kell azon csodálkozni, hogy az általunk összeállított tizenegy középpályájának felét Hollandia adja. De haladjunk sorban. Az első név ugyanis talán a legérdekesebb is. Darijo Srna, a horvát válogatottsági csúcstartó (134 alkalommal viselte a nemzeti csapat mezét) ugyanis érdekes utat járt be pályafutása során. Illetve, épphogy nem járt be semmilyen utat. Pedig a tehetsége, a képességei alapján neki bizony egy igaz sztárcsapatban lett volna a helye. Ennek ellenére a Hajduk Splitben letöltött első évei után a Sahtar Donyeckhez igazolt, ahol aztán 15 évet húzott le. Bár sokszor összeboronálták őt topklubokkal, Srna azonban a jelek szerint olyan jól érezte magát Ukrajnában, hogy esze ágában sem volt onnan eligazolni. Persze az érem másik oldalán ott van az, hogy az élet bizonyos szempontból őt igazolta. Egyfelől az biztos, hogy anyagilag nem járt rosszul a Sahtarral, másfelől pedig senki nem mondhatja, hogy a szakmai kihívások nem érdekelték, hiszen 2009-ben UEFA-kupát nyert az ukránokkal.

Wesley Sneijder sokakat meglepett, amikor anno a Galatasaray együttesébe igazolt

A legfrissebb hír Wesley Sneijder visszavonulása. Van egy komoly azonosság közte, és Srna között. Snejder is válogatottsági csúcstartó, igaz ő a holland nemzeti csapatban, bár akárcsak a horvát, ő is 134-szeres válogatottként fejezte be karrierjét. Sneijder pályafutása 2013-ig nagyon szépen alakult, hiszen az Ajaxból indulva megjárta a Real Madridot és az Internazionalét is, és igazából ez volt az a szint, ahova a legtöbben őt el is képzelték. Ezek után meglepő volt, hogy 2013-ban a török Galatasaray ajánlatát fogadta el, és húzott is le ott négy évet. Ahhoz képest, hogy 2010-ben még az Aranylabdára is esélyesnek tartották, és vb-ezüstéremig vezette az Oranjét, végül klubszinten nem futott be olyan pályát, mint amit egyébként bőven benne volt. Az azonban biztos, hogy képességei, kvalitásai alapján megkérdőjelezhetetlen a helye a középpálya tengelyében.

A Barcelona játékosaként nagy trófeákat nyert Yaya Touré

Egy kakukktojást muszáj betennünk a csapatba, hiszen a nélkül nem lenne az igazi. Van ugyanis az idei esztendőnek egy olyan „visszavonulója”, akit menedzsere már temetett, aztán a futballista pár hónappal később gondolt egyet, és mégis aláírt új csapatához. Yaya Touréról van szó. Az elefántcsontparti játékos ügynöke idén májusban adott ki közleményt arról, hogy ügyfele 36 évesen úgy határozott, befejezi pályafutását. Egy olyan pályafutást, amire egyébként nagyon is büszke lehet. Megfordult a 2000-es évek végi Barcelonában, ahol két bajnoki cím, egy kupagyőzelem és egy spanyol szuperkupa mellett a BL-ben is a csúcsra ért, valamint nyert még egy európai szuperkupát és egy klub-vb-t is. Ezt követően nyolc éven és 220 meccsen át szolgálta a Manchester Cityt, ahol utolsó szezonját leszámítva végig alapember volt. Innek az Olympiakoszba vezetett az útja 2018-ban, de lehetett sejteni, hogy ez már a levezetés időszaka lesz. Tavaly december óta már nem is lépett pályára, így a májusi hír igazából nem volt meglepő. Azonban nyár elején, a semmiből jött a hír: Touré a kínai másodosztályba szerződött. A kőkemény védekező középpályás azt mondta, hogy majd ő eldönti, mikor hagyja abba a focit, jelen pillanatban, 36 évesen még az új kihívásokat keresi. Úgy tűnik, hogy a Csingtao Huanghaj együttesében találta meg. Azt meg mindenki döntse el maga, hogy ez a pályafutása folytatásának minősül-e...

Arjen Robben sérülései ellenére is idollá vált Münchenben

Arjen Robben az a futballista, akivel nem volt túl kegyes a természet, ugyanis rengeteg sérülés nehezítette pályafutását. Ő azonban fittyet hányt minderre, és így is egy irigylésre méltó pályát futott be. A holland válogatottban 14 éven ár rohamozta az ellenfelek kapuját, 98 fellépése alkalmával ráadásul 37 gólt termelt a Pazar bal lábbal rendelkező szélső. Klub-karrierjét a Groningemben kezdte, onnan szerezte meg őt Hollandia egyik kirakatcsapata, a PSV. Eindhovenben pedig olyan teljesítményt ette le az asztalra, amivel felhívta magára a Chelsea figyelmét. Angliába már, mint kora egyik, ha nem legnagyobb tehetsége érkezett meg. Nem is vallott szégyent, így nem lepődött meg azon senki, hogy 2007-ben a Real Madrid szerződtette. A királyiaknál azonban nem igazán jöttek be számításai, így 2009-ben örömmel tette át székhelyét Münchenbe – hogy aztán tíz évvel később nyolc német bajnoki címmel, 5 kupagyőzelemmel, 5 német szuperkupa-diadallal, egy BL trófeával és egy UEFA-szuperkupa-sikerrel a háta mögött onnan is menjen nyugdíjba. Egészen elképesztő az, amit a Bayern mezét viselve csinált. Előtte is tudni lehetett róla, hogy bár nem klasszikus csatár, de nem jön zavarba a kapu előtt sem, azonban a bajoroknál szabályosan megtáltosodott. Karrierje első 9 évében 223 ilyen-olyan klubcsapatban lejátszott tétmeccsen 51 alkalommal talált az ellenfelek hálójába, a Bayern játékosaként azonban kis híján minden második meccsén megvolt a gól, 201 fellépésen 99 egészen pontosan.

 

Korszakos csatárok hagyták abba

Uruguay válogatottjának vezére volt Diego Forlán

Diego Forlán egészen kivételes egyénisége volt a labdarúgás világának az elmúlt két évtizedben. Az uruguayi klasszis Dél-Amerikában kezdte bontogatni szárnyait, hogy aztán a 2000-es évek elején átszerződjön az öreg kontinensre, és a Manchester United labdarúgója legyen. Nem sült el jól a kaland, Angliában ugyanis meg sem tudta közelíteni azt a teljesítményt, amire képes volt korábban. Amikor Spanyolország felé vette az irányt, és a Villareal játékosa lett, már a legelején lehetett érezni, hogy eljött az ő ideje. Első évében rögtön gólkirály lett, de a további két szezon során is becsülettel termelte a gólokat. Az Atlético Madrid szemet is vetett rá – később kiderült, hogy nagyon jól tette. Itt nyert egy gólkirályi címet, azonban amikor 2012-ben távozott Madridból, már a levezetés évei jöttek, hol több, hol kevesebb sikerrel fűszerezve. Uruguay nemzeti csapatában 112 alkalommal lépett pályára, és 36 találatot szorgoskodott össze. Gólérzékenysége, kiváló technikai képzettsége és pazar szabadrúgásai mellett azonban azért is kedvelte őt szinte minden futballbarát, mert sztárallűrök nélkül, kifejezetten szerényen, közvetlen módon élte életét aktív évei alatt. Idén, amikor 40 évesen bejelentette visszavonulását, a labdarúgó társadalom nem csak egy vb-aranylabdás játékossal lett szegényebb a pályán, hanem egy igazi, nagybetűs futballistával is.

Az Arsenal játékosaként vált igazi klasszissá Robin van Persie

Nagyon hasonló dolgokat tudnánk elmondani a holland gólvágóról, Robin van Persie-ről is. A különbség talán csak annyi a két támadó között, hogy van Persie még Forlánnál is több gólt jegyzett pályafutása során. Válogatott mérlege 102 meccsen 50 találat, de klubszínekben is közel járt ahhoz, hogy hozza az 50%-os mérleget. Bár több csapatban is megfordult, több helyen is bizonyította gólérzékenységét, mégis, mindmáig a legtöbben az Arsenalhoz kötik. Nem véletlenül, hiszen az Ágyúsuk színeiben 278 tétmeccsen pályára lépve 132 gólörömöt mutathatott be a mindenkori közönségnek. A Manchester Unitedben 105/58, a Fenerbachchéban 87/36, a Feyenoordban pedig két részletben, összesen 119/46 volt a mutatója. Nem sokan vannak, akik visszautasítanának egy ilyen csatárt, ha beajánlanák őt csapatukhoz…

Fernando Torres a 2008-as Eb döntőjében győztes gólt lőtt a németek ellen

A visszavonultak álomcsapatának csatársorában Forlán és van Persie mellett harmadikként egy olyan támadó szerepel, amely méltó társa a két klasszisnak. Ő nem más, mint Fernando Torres. Bár meccs/gól átlagban valamelyest elmarad a fenti duótól, de így sem lehet azt mondani, hogy egy ügyetlen csatár rohamozná a képzeletbeli ellenfél kapuját. Pályafutása legnagyobb részét – igaz két időszakra lebontva – az Atlético Madridnál töltötte, de azért a Liverpool és a Chelsea révén Angliában is letette a névjegyét. A spanyol válogatottban 110 alkalommal szerepelt, és 38 gólig jutott. Nyert világbajnokságot és Európa-bajnokságot is, utóbbiból ráadásul kettőt is. A 2008-as Eb fináléját ráadásul épp az ő találatával nyerték meg a hispánok Németország ellen. Torres idén, 35 évesen döntött úgy, hogy szögre akasztja a csukát.

© Focivilág Pécs Kft. | 7622 Pécs, Bajcsy-Zs utca 9. mfsz 21-22. | +36 70 423-6044 | focipecs@furgenyuszi.hu | www.furgenyuszi.hu