BEK-nek indult, de a BL ma is hódít

A nyári uborkaszezon ugyan még javában tart, a nagy európai bajnokságok kapcsán jó ideig az átigazolások okozhatják a legnagyobb izgalmakat, azonban a kisebb nemzetek számára vége az unalmas hétköznapokban, ezen a héten ugyanis megkezdődnek a Bajnokok Ligája 2019/20-as szezonjának selejtezői.

Ugyan a BL még nem töltötte be a harmadik X-et, hiszen 1992-ben indult útjára a sorozat, azért az elődjével, a bajnokcsapatok Európa-kupájával együtt már 64 évre nyúlik vissza kontinensünk elsőszámú kupasorozata.

A kezdetek

Az Európai Labdarúgó-szövetség, hétköznapi nevén az UEFA 1954-ben alakult meg Párizsban, első körben három nemzeti szövetség, a francia, az olasz és a belga megbeszélésének eredményeként. Ha pedig már volt szervezet, gyorsan el is kezdett azon gondolkodni, hogy a folyamatosan gyűlő tagok klubcsapatai számára szervezni kellene egy országhatárokat átívelő versenysorozatot. Ennek a gondolatnak az eredményeként indították útjára 1955-ben a bajnokcsapatok Európa-kupáját, azaz a BEK-et. Gyakorlati értelemben már a BEK is épp azt a célt szolgálta, mint a mai Bajnokok Ligája, igaz még egészen más lebonyolítás jellemezte. Se selejtező, se csoportkör nem volt, az első kiírásban elinduló 16 csapat – köztük az aktuális magyar bajnok, a Vörös Lobogó (a mai MTK) – egy oda-visszavágós nyolcaddöntőben kezdett. A kétmeccses leosztás egészen a fináléig tartott, ott már egyetlen meccs döntött, amelynek helyszíne az UEFA akkori székhelyén, Párizsban található Parc des Princess volt. Magyar szempontból a BEK első szezonja felemás eredményt hozott. A Vörös Lobogó nagyon meggyőző játékkal, kettős győzelemmel ejtette ki a 16 között az Anderlechtet (6-3-as győzelem itthon, 4-1-es siker idegenben), a negyeddöntőben azonban már nem bírt a francia Stade Reims együttesével. Idegenben 4-2-re a franciák győztek, így a visszavágón játszott gólzáporos 4-4 nem volt elég a négy közé kerüléshez. A BEK első kiírását végül a Real Madrid nyerte meg, amely a döntőben, az épp a Vörös Lobogót kiejtő Reims ellen diadalmaskodott 4-3-ra.

A legelső BEK 1956-os döntőjének győztese, a Real Madrid volt

A Real pedig annyira ráérzett a győzelem ízére, hogy a BEK következő négy idényében is felért a csúcsra, így egy fél évtizedes madridi egyeduralommal vette kezdetét Európa bajnokcsapatinak versengése. Mivel az érdeklődés a sorozat iránt már az első év után jelentősen megnőtt, a BEK második szezonjától kezdve már egy selejtezőkört is kellett rendezni, onnan pedig a nyolcaddöntővel indult a főtáblás küzdelem. A Real zsinórban ötödik győzelem 1960-ban, magyar szempontból talán a legemlékezetesebb finálé, hiszen a Blancók úgy diadalmaskodtak, 7-3-ra legyőzve a Frankfurtot, hogy a madridi hetesből Puskás Ferenc egymaga négyet vállalt. Egyébként azóta is ez a leggólgazdagabb finálé a BEK és BL-döntők történetében.

Alfredo di Stefano (balra) 3, Puskás Ferenc 4 gólt lőtt a Frankfurtnak a '60-as fináléban

Helyszínek

Akárcsak a Bajnokok Ligájában, már a BEK-ben is fontos szempont volt a szervezők részéről, hogy évről évre más városban, országban rendezzék meg a sorozat fináléját. Persze azért sok szempontnak kellett megfelelnie a döntő mindenkori házigazdájának, így elő-előfordult, hogy egy város akár többször is vendégül látta a finálé résztvevőit. A BEK és BL eddigi összes döntőjét nézve Európa-szerte 26 város volt már helyszín. Talán azon sem nagyon kell csodálkozni, hogy London volt legtöbbször, hiszen a Wembly öt BEK-döntőnek és két BL-finálénak adott otthont már. Csak a bajnokcsapatok Európa-kupáját nézve az öt rendezés egyébként szintén abszolút csúcsnak számít. A képzeletbeli dobogóra ugyan csak a legalsó fokra fér oda München a maga 4 döntőjével (Brüsszellel, Rómával és Béccsel holtversenyben), azonban Bajorország fővárosa így is csúcstartó. A Bajnokok Ligája 1992 óta íródó történelmében ugyanis már háromszor rendezhetett finálét, ennyiszer pedig egyetlen más város sem eddig.

A Müncheni Olipmpiai Stadion 1 BEK és 2 BL-döntőnek adott otthont, a harmadik BL-finálé már az Allianz Arénában volt

Akad egy érdekesség is a helyszíneket bogarászva, ugyanis Brüsszel három BEK-döntőjét igazából lehetne négynek is számolni. Történt ugyanis, hogy 1974 május 15-én, a belga város látta vendégül a BEK két aktuális döntősét, a Bayern Münchent és az Atletico Madridot. A meccs pedig döntetlennel zárult, ráadásul a kétszer tizenöt perces ráadásban sem tudták dűlőre vinni a dolgot a felek. Ekkoriban pedig, ugyan már használták a tizenegyes párbajt ilyen esetekben, de a döntőben szó sem lehetett arról, hogy így dőljön el kupa sorsa, így nem volt más választás, mint két nappal később újrajátszani a meccset – amit aztán a Bayern már megnyert 4-0-ra. Így lett Brüsszel 1974-es rendezéséből rögvest egy érdekes duplázás.

Csúcsok

Ha valaki felteszi a kérdést, hogy melyik csapat nyerte meg eddig legtöbbször a legrangosabb európai kupasorozatot, akkor a válaszon nem nagyon kell csodálkozni. A Real Madrid. A spanyol csapat eddig tizenhárom alkalommal állhatott fel Európa tetejére. Bár kétségtelen, hogy a BEK kezdeti éveiben mutatott dominanciájuk, az zsinórban megnyert öt trófea nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen nagy szám jöjjön ki, de nem szabad elfeledni, hogy az utóbbi évek is a madridiakról szóltak, hiszen 2014 óta összesen négy Bajnokok Ligáját nyertek a Blancók. Tovább szemlézve a listát, az első négy helyen egy érdekességre is bukkanhatunk. A második az AC Milan csapat (7 győzelem, ebből 4 BEK és 3 BL), a harmadik a Liverpool (6, 4, 2), negyedik pedig holtversenyben a Bayern München (5, 3, 2) és a Barcelona (5, 1, 4). Tehát jól láthatjuk, hogy a négy nagy futballnemzet nem véletlenül a spanyol, a német, az angol és az olasz, a győztesek listájának elejére ugyanis csak innen fértek oda csapatok.

A Real 2018-ban 13. sikerét aratta, ezzel csúcstartó a BEK/BL-történelemben

A futball legfontosabb összetevője, az egész játék sava-borsa természetesen a gól. Ha a BEK és a BL mindenkori góllövőlistájára pillantunk, akkor ott bizony nagy fölényben vannak az élmezőnyben a már az ezredforduló utáni időszak csatárfenoménjai. Hiába volt ugyanis a maga idejében egészen elképesztő képességekkel és gólátlaggal megáldva Alfredo di Stefano vagy épp Puskás Ferenc, egész egyszerűen nekik esélyük sem volt olyan magas gólszámokig eljutniuk, mint a maiaknak. A miértre bántóan egyszerű a válasz: sokkal kevesebb meccsen volt lehetőségük a gólszerzésre. A BEK idejében egy-egy góllövőnek szezononként volt 7 mérkőzése arra a nemzetközi porondon, hogy termelje. A jelen csillagai pedig egy-egy BL-szezonban lejátszanak 12 összecsapást a döntőig, aki pedig odáig is eljut, van egy tizenharmadik esélye is. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy az összesített góllövőlista első két helyén két ma is aktív sztár áll. Cristiano Ronaldo eddig az abszolút csúcstartó, 126 gólnál jár ugyanis a BL-ben. A második helyen őt Messi követi 112 találattal, aztán egy jókora nagy szakadék után a harmadik helyre a Real korábbi legendája, Raúl fér oda, ő 71 BL-gólt jegyzett pályafutása során. Meglepő, vagy sem, de a negyedik hely Karim Benzemáé, már ő is 60-nál tart. A régi nagy öregek közül a tízes listába azért odafér a Real hajdani fenoménja, di Stefano is. Ő egészen pazar meccs/gól statisztikával zárta nemzetközi pályafutását, ugyanis 58 BEK-találkozóján 49 gólig jutott. Ezzel a 0,84-es meccsenkénti gólátlaggal egyébként az összes gólvágó közül kiemelkedik, egyedül Lionel Messi tudja vele felvenni a versenyt hatékonyságot illetően.

Cristiano Ronaldo 126 góljával a Bajnokok Ligája legeredményesebb támadója

Magyar sikerek

A Ferencváros együttese július 10-én megkezdi szereplését a Bajnokok Ligája 2019/20-as idényében, a Fradi a selejtező első fordulójában a bolgár Ludogoreccel mérkőzik meg. Szerhij Rebrov együttese hazai pályán kezdi a párharcot, és bár azt egyelőre nem tudjuk, hogy lesz-e folytatás a zöld-fehérek számára, azonban ha már hamarosan ismét leülhetünk a tévé elé szurkolni egy magyar futballsikerért, érdemes megnézni, hogy hazánk milyen eredményekkel büszkélkedhet a legmagasabban jegyzett európai sorozatban.

Sajnos magyar csapat mindezidáig nem végzett az élen az európai klubfutball éves seregszemléjén, de azért akadtak olyan évek, amikor nem sok hiányzott a világraszóló eredményhez.

A három legjobb eredmény a Vasas, a Győr és az Újpest nevéhez fűződik. E három csapat ugyanis egyaránt az elődöntőig jutott a BEK-ben. Elsőként a Vasas, az 1957/58-as szezonban. Az angyalföldiek a selejtezőben kezdték a sorozatot, ahol ugyan az első meccsen 2-1-re kikaptak a CDNA Szófiától idegenben, a visszavágón azonban parádés, 6-1-es győzelmet aratva masíroztak a legjobb 16 közé. Ott a svájci Young Boys volt az ellenfél. Az idegenbeli 1-1-et követően hazai pályán 2-1-re nyertek a piros-kékek – a párharc mindhárom Vasas-gólját Csordás Lajos szerezte. Az elődöntőbe kerülésért az Ajaxon át vezetett az út, a fővárosiak pedig követték a Young Boys ellen bevált módszert: Amszterdamban ikszeltek (2-2), majd odahaza nyertek (4-0) és továbbjutottak. Nagy kár, hogy a négy között az addig már két BEK-et is megnyerő Real Madrid következett. Madridban esélye sem volt a Vasasnak, a 4-0-s zakó után a hazai 2-0-s siker már csak szépségtapasznak volt jó.

A ’64/’65-ös sorozat aztán meghozta az újabb magyar menetelést. A Győr a selejtezőből kettős győzelemmel jutott túl a Lipcsén, a BEK nyolcaddöntőjében aztán egy emlékezetes párharc végén örülhetett a nyolc közé kerülésnek. A Lokomotiv Szófia ellen hazai pályán 5-3-as győzelemmel kezdett az ETO, a visszavágó azonban nagy izgalmakat hozott. Végül a Szófia ugyan nyerni tudott saját stadionjában 4-3-ra, de ez nem volt elég a „fordításhoz”. A negyeddöntő nagy csatát, és szoros, 2-1-es összesítést, de újabb továbbjutást hozott a Győrnek, a holland Door Wilskracht Sterk ellen. Az elődöntő aztán már túl nagy falat volt, a Benfica ellen két vereség (0-1, 0-4) jelentette a végállomást.

A tiszta fehérben játszó Győr számára a Benfica jelentette a végállomást '65-ben, az elődöntőben

Az Újpest 1973/74-es menetelése jelentette a magyar klubfutball máig utolsó BEK-elődöntős szereplését. Ekkor az első körben (ebben a kiírásban már nem volt selejtező, hanem a nyolcaddöntő előtt, 32 fős létszámmal kezdett a mezőny) egy sima kettős győzelemmel nyitottak a lila-fehérek az ír Waterford ellen. Aztán a legjobb 16 között jött egy óriási fegyvertény, a Benfica kiejtése. A negyeddöntőben a Spartak Trnavával nem bírt az UTE, de a két 1-1-es meccset lezáró büntetőpárbaj a magyar bajnoknak kedvezett, így jöhetett a Bayer München elleni elődöntő. Bár az első meccs 1-1-es eredménye után még bizakodhattak az Újpest hívei, a Bayern a visszavágón 3-0-ra intézte el a magyar csapatot, majd azzal a lendülettel a BEK-et is megnyerte a Celtic ellen.

Ezt követően már nem volt igazán kiugró magyar eredmény, és ezen a ’90-es évek eleji váltás – a BEK-ből BL lett – sem segített. A magyar futball sajnos lefelé ívelő pályát futott be, így az utóbbi bő két és fél évtizedben már részsikereknek kellett örülnünk. Két ilyen szép részsiker a Fradi 1995/96-os, és a Debrecen 2009/10-es BL-szereplése volt, mind a ketten bejutottak ugyanis a sorozat, csoportkörébe. Igaz a nagyobb szó talán az FTC eredménye volt, hiszen akkoriban még csak 16 csapat alkotta a főtábla mezőnyét. És itt érdemes feljegyezni az 1995 szeptember 13-i napot. Ekkor született ugyanis utoljára magyar győzelem a Bajnokok Ligája főtábláján, a Fradi idegenben verte meg 3-0-ra a svájci Grashoppers együttesét.

A máig utolsó csoportkörös magyar győzelem alkalmával 1995-ben Vincze Ottó 2 gólt lőtt a Grashoppers ellen

Reméljük, hogy a zöld-fehérek idén végre át tudják írni a történelmet. Bár ahhoz be kellene jutni a csoportkörbe – arról nem is beszélve, hogy mindenek előtt túl kellene jutni valahogyan a Ludogorecen.

 

 

© Focivilág Pécs Kft. | 7622 Pécs, Bajcsy-Zs utca 9. mfsz 21-22. | +36 70 423-6044 | focipecs@furgenyuszi.hu | www.furgenyuszi.hu