A lényeg, hogy pattogjon

Mi az? Pattog, száll, néha a levegőben még szitál is, olykor olyan, mintha „zsinóron húznák”, de az is elő szokott fordulni, hogy szétdurran. És ami mindig igaz rá: játszanak vele, rugdossák és ez nagyon sokakat szórakoztat.

Nem állítjuk, hogy ez a világ legnehezebb feladványa, naná, hogy a focilabda a megfejtés. A mai generációnak már olyan kép él a fejében, hogy a labda szép, sima, fényes külsejű, egy tökéletes gömböt formál, és ha arra kerül a sor, hogy választani kell egyet a boltban, akkor bizony a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Van belőle kicsi és nagy, van fehér, fekete és a szivárvány minden színében fellelhető, arról nem is beszélve, hogy kismillió sportszergyártó kínálja portékáját a nagyközönségnek.

Ha Puskás látná a mai felhozatalt, valószínűleg csak hamiskásan mosolyogna egyet, hogy bezzeg az ő idejében... És teljes joggal tenné mindezt. Merthogy a Száguldó Őrnagy gyerekkoprában még bizony rongyokból összegyúrt valamit rúgott a grundon. Bár akkoriban is már létezett a felfújható, bőr külsejű játékszer, de azt nehéz volt beszerezni. Így maradt az otthonról lenyúlt harisnya, amit a szintén a gardróbból kölcsönvett rongydarabokkal tömtek ki a fiatalok. Ehhez már csak egy kis madzag kellett, amivel nagyjából gömbformájúra igazították a „labdát”, és már mehetett is a játék. Az idő mondjuk a hajdani nagyokat igazolta, merthogy sok korabeli szakember állította váltig, hogy az Aranycsapat tagjai azért bántak olyan jól a labdával, mert ezen a rongyokból készült játékszeren szocializálódtak. Az öltőzői pletykák szerint Puskás a Real Madrid zuhanyzójában akár egy szappannal is tudott dekázni kedvére, ami szintén futballzseni csapattársainak persze nem ment.

Ilyen rongylabdával játszottak Puskásék

 

Az első, hivatalos futballmeccseken is használt labdáig nagyjából az 1800-as évek második feléig kell visszamennünk, a helyszín pedig természetesen Anglia. Ekkoriban már készítettek olyan eszközt, amivel a rongy változatnál valamivel élvezhetőbb formában lehetett játszani. Természetesen ekkoriban még kizárólag bőrből készültek a labdák, és jellegzetes, barna színben pompáztak. Ezeket nyolc darab hosszúkás bőrcsíkból varrták össze, amelyek a labda két ellentétes pontján egy-egy hatszögben értek össze. Kicsivel később, már a századforduló után aztán igyekeztek finomítani a játékszeren. Hogy közelítsenek egy kicsit a gömb formához, több bőrdarabból állították össze a külsejét. Ekkoriban két elterjed forma létezett. Az egyiket T alakú elemekből, a másikat azonos méretű függőleges és vízszintes téglalap alakú darabokból készítették. Ami közös volt, hogy mind a két típus 12 darabból állt össze, és természetesen a külsején megtalálható volt a jellegzetes varrás is. Amikor 1930-ban elérkeztünk az első világbajnokság fináléjához,  a két különböző típus okozott is egy kis kalamajkát. Merthogy az argentinok a „téglalaposra” esküdtek, Uruguay azonban a T-modellt preferálta. A huzavona vége az lett, hogy az első félidőben Argentína által támogatott típussal, a másodikban az uruk kedvencével játszottak. A félidei 2-1-es argentin vezetés után a finálét 4-2-re Uruguay nyerte…

 

Az 1930-as vb döntőjében ilyen labdákkal játszott Argentina és Uruguay

 

 

A következő pár évtizedben igazából csak finomhangolások történtek a labdafejlesztés terén, az első komoly változás 1950-ben érkezett el. A brazíliai világbajnokságon jött ki ugyanis a Super Dupló T-modell.  Valljuk be, már a neve is jól cseng! Ráadásul ez már 12 panelből állt össze, és a fűző is eltűnt róla – ami nagy megkönnyebbülést okozott a sokat fejelő játékosoknak. Négy évvel később, a számunka ezüstéremmel záruló svájci tornán történt meg először, hogy nem a szokásos barna színben készítették a meccslabdákat, sárga volt ugyanis a játékszer külseje. Ami már 18 bőrdarabból állt össze, így még gömbölyűbb lett, mint elődei.

A fejlődés jelei aztán az idő előrehaladtával egyre jelentősebben mutatkoztak. A 62-es chilei vb-n jelent meg az első olyan focilabda, ami formáját, felépítését tekintve is már hajazott a mai lasztikra. A Crack névre hallgató alkalmatosság már nyolcszög alakú darabokból állt, így sikerült megnövelni a játékszer felületét, ami szükségszerűen azt is eredményezte, hogy jóval könnyebb volt vele bánni, mint elődeivel.  Minden bizonnyal ez a modell nagyon megtetszett az Adidasnak, ugyanis kicsivel a vb után készítette el a német cég a Santiago névre keresztelt labdáját, ami  megjelenésében kísértetiesen hasonlított a chilei változatra.

 

A Crack szakított elsőként a retro kinézettel

 

 Ezen felbuzdulva a sportszergyártó 1970-re eljutott odáig, hogy megállapodott a FIFA-val, ő gyártja le a mexikói torna hivatalos játékszerét. Ez pedig óriási siker lett,  a Telstar igazi mérföldkő lett a focilabdák történetében. Ez volt az ugyanis az, amelyik először jelenítette meg az azóta klasszikusnak számító küllemet. Húsz darab fehér hatszögből és tizenkettő fekete ötszögből varrták össze, ezzel pedig már egy kicsit a korabeli televíziós közvetítéseket is segítették, a fekete-fehér képernyőkön ugyanis sokkal jobban látszott, mint bőrszínű elődei. Az Adidas pedig innentől kezdve a FIFA hivatalos beszállítója lett, az össze világbajnokságra a cég készítette a hivatalos labdát.

A Telstar, az Adidas első hivatalos vb-labdája

 

A következő fontos évszám és helyszín 1978, Argentína. A vb-re készített Tango Durlast nevű bogyó két szempontból is forradalmi lett. A dizájnja egészen a 2000-es évekig mintaként szolgált. A labda alapszíne fehér volt, de a hatszögletű részekre háromszög alakú mintákat festettek, amelyek nagy köröket formázva adták meg a laszti különleges megjelenését. Ezen kívül, bár még a Tango Durlast is bőrből készült, a külsejére már felvittek egy védőréteget, így esős időben már nem szívta meg magát annyira.

Innentől kezdve már tíz évet sem kellett várni, hogy a futballabdák evolúciós fejlődésében újabb nagy lépcsőfokot küzdjünk le. A magyar válogatott számára nem túl szép emlékű 1986-os világbajnokságon debütált ugyanis a labdarúgás történetének első olyan lasztija, amely már nyomiban sem tartalmazott bőrt, színtiszta szintetikus anyagból készítették el az Aztecát. A nagy lépést apróbb fejlesztések követték bő egy évtizeden át. Megjelenésében a 90-es, a 94-e és a 98-as vb-labda is nagyon hasonló volt, valamennyi az 1978-as Tango mintázatát idézte, persze anyagukban, áramvonalasságukban folyamatosan fejlődtek. A franciaországi torna 1998-ban annyiban azért mégis fontos volt, hogy a Tricolor névre keresztelt bogyó volt az első, amely szakított a korábbi, évtizedeken át uralkodó fekete-fehér színnel, és ahogy a nevéből is kiderül, a francia nemzeti lobogó színeit jelenítette meg magán.

 

Franciaország, 1998, Tricolore: először színes a labda mintázata

 

Aztán a 2000-es évekbe lépve már a klasszikus mintázat sem számított, minden nagy tornára egészen egyedi, különleges küllemű labdák érkeztek. A kinézettel párhuzamosan pedig a „képesség” is egyre jobb lett. A 2006-os Teamgeist nevű labda szakított a 36 éves hagyománnyal, és nem csak, hogy nem öt és hatszögekből állt össze a külseje, de elsőként a focilabdák történetében már nem is varrással illesztették össze a különböző elemeket, hanem ragasztással. Így persze még kerekebb lett az, sokkal kiszámíthatóbbá téve a labda repülési tulajdonságait.

Egyetlen visszalépés jegyezhető fel a fejlődési menetben, a 2010-es Dél-Afrikai vb-re gyártott Jabulani. Azt a labdát ugyanis rengetegen kritizálták már a torna előtt is, kiszámíthatatlan, cikázó röppályája miatt. Persze, ha úgy vesszük, egy használati tárgy több mint száz éves fejlődéstörténetébe  talán belefér egy olyan év, amikor valami félresiklik..

 

A 2018-as, oroszországi világbajnokság labdája, a Telstar 18

 

Főként, hogy az azóta megalkotott két vb-labda, a Brazuca (2014, Brazília) és a Telstar 18 (2018, Oroszország) is remekül sikerült. Mindegyik másként épült fel, az anyagaikon is folyamatosan változtatnak, de abban egyetértés van, hogy valóban a labdakészítés csúcstermékei. Persze azért attól még messze járunk, hogy egyszer saját maga rúgja el a szabadot a bogyó…

© Focivilág Pécs Kft. | 7622 Pécs, Bajcsy-Zs utca 9. mfsz 21-22. | +36 70 423-6044 | focipecs@furgenyuszi.hu | www.furgenyuszi.hu